Bem József tábornok, a kiváló lengyel hadvezér, a lengyel és magyar szabadságharc hőse 170 évvel ezelőtt, 1850. december 10-én halt meg az akkor a török birodalomhoz tartozó szíriai Aleppóban.
Bem Józsefet, a lengyel és magyar honvéd altábornagyát, a legendás Bem apót Kossuth az 1848-49-es szabadságharc végső stádiumában augusztus 9-én az összevont seregek fővezérévé tette. De csodát tenni ő sem tudott, ő sem kerülhette el Temesvárnál a bukást, még ezen a napon Haynau csapataitól elsöprő vereséget szenvedett, s meg is sebesült. Augusztus 17-én Dévát még elfoglalta az oroszoktól, de másnap a törökországi Vidinbe emigrált.
Az oroszok a lengyel emigránsok kiadatásáért még nagyobb diplomáciai akciót indítottak, mint Bécs a magyarokért. Az iszlám hitre áttért lengyeleket a törökök nem adták ki a az oroszoknak, így Bem is áttért. Általában a lengyel emigránsokat Sumlába telepítették, Bemet viszont a lehető legtávolabbra helyezték az orosz -török határtól. Murad Teflik pasa néven a szíriai Aleppóba (ma Haleb) került. De élete fő céljához, a lengyel szabadságért folytatott küzdelemhez haláláig hű maradt. A vallási áttérés ehhez csak eszköz volt. A nemzetét elnyomó orosz cári hatalom ellen akart harcolni, úgy gondolta, a török-orosz viszályban szerepet kaphat még, így beállt a török seregbe. A mindig cselekvéshez szokott tábornok, hogy tétlenségét feledje, salétromgyárat alapított Aleppóban, amellyel a török hadsereg lőszer ellátását jelentősen megjavította.
Élete fő céljához, a lengyel szabadságért folytatott küzdelemhez haláláig hű maradt. A vallási áttérés ehhez csak eszköz volt. Ha megéri az 1853-ban kirobbant krími háborút, minden bizonnyal hatékonyan harcolt volna az Orosz Birodalom ellen.
1850-ben a török helyőrség lázongani kezdett a késedelmes zsoldfizetés miatt. Ezt kihasználva a környékbeli arab és drúz törzsek, akik már régóta el akartak szakadni Törökországtól, körülvették Aleppó városát. A megrémült török főméltóság Bemre bízta a város védelmét. A várost kora délután kezdték ostromolni a karddal és lándzsával felszerelt felkelők. Semmire sem mentek a Bem által vezetett török tüzérek kartács sortüzeivel szemben. A gyalogságnak, meg a lovasságnak már csak a szétszórt felkelők végső megsemmisítése maradt.
A felkelés leverése mellett Bem felismerte annak részben jogosságát, és a kormányzó elnyomó politikája miatt levelet írt a szultánnak a kormányzó leváltásáért. A választ már nem tudta meg, mert a régi sebei újra felszakadtak, elmérgeződtek és még maláriát is kapott. Bem apónak nevezték, pedig alig volt 56 éves, amikor 1850 december 10-én a csatában szerzett sebeibe belehalt, ajkán azzal a mondattal: Lengyelország, nem én szabadítalak fel!
79 évig pihentek földi maradványai az aleppói temetőben, majd 1929-ben szülővárosának kezdeményezésére exhumálták hamvait és hazaszállították. Hiába szállt azonban utolsó gondolata is a szeretett hazához, a legendárium szerint a lengyel katolikus püspöki kar nem engedélyezte keresztény földbe való temetését.
A. Szyszko Bohusz szobrász-építész igen leleményesen úgy oldotta meg a problémát, hogy egy mesterséges tó közepén hat oszlopra helyezett szarkofágot tervezett végső nyughelyként a tábornoknak, vagyis az égbe temették Bem József maradványait!
Törökországból útban hazafelé egész Magyarországon díszőrség kísérte a hamvakat. Az akkori csehszlovák-magyar határt Füleknél lépte át a vonat, érdekes módon T. G. Masaryk, akkori csehszlovák elnök utasítására innen már a csehszlovák hadsereg díszőrsége kísérte egészen a lengyel határig.
Magyarországon is számtalan utcanév és műemlék ápolja a szabadságharc hősének emlékét.
Forrás: turul.info